Önéletrajz


Az életrajzok általában a születési dátummal és hellyel kezdődnek. Ez Nagyvárad 1946 április 25. Ám az élet keresztyén gondolkozás szerint a fogantatással kezdődik és nem elhanyagolhatóak a szülők akik várják és vállalják ezt az életet. Édesapám Gavrucza Tivadar cipészmester volt és szintén nagyváradi születésű. Édesanyám Sallai Matild aki az érmelléki Albison született. Azért fontos ezt megjegyezni mert mind a Érmelléki gyökerekért mind a Nagyvárad külvárosi neveltetésemért igen hálás vagyok az Úristennek.
Elemi iskoláimat Nagyvárad Templom-téri, majd Sánc utcai iskolákkal kezdtem. Középiskoláimat a 2. számú Líceum (Kálvin utca) diákjaként végeztem. A középiskolával párhozamosan 1961-64 között a Nagyváradi Népi Művészeti Iskola festészet szakára jártam nagy lelkesedéssel Kristófy János tanárúrhoz. Az érettségit követően a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem, ahol sikeres szakvizsga után sikertelen román írásbeli következett, ami abban az időben kizáró jellegű volt. Ezt követően jelentkeztem a Kolozsvári Egységes Protestáns Teológiai Intézet református szakára, ahol 1968-ban végeztem a tanulmányaimat. A teológiai évek alatt sem maradtam hűtlen a művészethez. A Kolozsvári Népi Művészeti Iskola grafika szakára jártam 1964-67 között.
Testvéreim nincsenek, de a teológus kollégák a bentlakásban megállapították: „ Rajtad nem látszik, hogy egyke vagy. Mondtam, hogy ott ahol én nőttem, a  vársáncban nem voltak egykék, mert ott rengeteg testvére volt az embernek.”
A teológia elvégzését követően 1968-70 között a Szatmár-Láncos templom gyülekezetében kaptam segédlelkészi szolgálatot, Telegdi József nagytiszteletű úr irányítása mellett. Szatmár azért volt jó, mert sok szolgálattal járt, a prédikátor Salamon könyve azt írja: jó a férfiúnak, ha terhet visel az ő ifjúságában.
A segédlelkészi 2 év lejártával Bihardiószegre helyeztek 1970 őszén, ahol 71 nyaráig voltam és itt találkoztam újra azzal az Érmellékkel, amelyet édesanyám meséiből a szívemben hordoztam. Csak megjegyzem 1970 gyászév az Érmellék számára, mert ekkor fejezték be az Ér lecsapolását és a hatalom parancsára tönkretették azt a csodálatos világot, amelyet megénekelt Számadó Ernő, többek között azt a Hartyást, ahol annyi madárfaj fészkelt, mint a Duna Deltában.
Bihardiószeg után ismét hazakerültem Nagyváradra, 1971-73 között, ahol a Nagyvárad Újvárosi gyülekezetben szolgáltam. Itt kötöttünk házasságot Sarkadi Márta fogorvosnövendékkel, aki szintén Nagyváradi születésű Sarkadi Pál lelkipásztor és felesége Margit gyermeke.
Ezt követően Bors következett, ahol Pál László lelkésztestvéremet helyettesítettem, mintegy másfél évig és egy életre szóló barátság kötődött a lelkésszel és családjával, mely mind a mai napig tart.
Az első önálló gyülekezeti szolgálatra 1974-ben került sor amikor a Fekete Körös menti Gyantán . Négy csodálatos esztendő következett. Még olyan tiszta folyóval amelyből a helyiek főztek is  Itt voltak kicsik a gyermekek amely külön varázst adott az itt tartózkodásnak.
Nagy szívfájdalommal 1978-ban elhagytuk Gyantát, mert lassan növögettek a gyermekek, közelgett az iskola és ha ott várjuk meg az iskola kezdést akkor az én Emese leányom lett volna biztosan az első tanuló az első osztályban, mert ő volt az egyetlen első osztályos korú gyermek a faluban.
1979 január elsejétől a székelyhídi gyülekezet meghívott lelkipásztora lettem és ez újra alkalmat adott az Érmellékkel való találkozásra, amiben sokat segített az, hogy sógorom és sógornőm Dr.Takács Béla és neje Érkeserűben szolgáltak, mint körorvosok. Ekkor kezdtem fényképezni azokat a maradékokat amit az esztelen kommunista diktatúrának nem sikerült teljes egészében elpusztítani. Akkor még nem tudtam, hogy a maradék tócsákat és pocsolyákat a 24. órában fényképezem. Ma már ezek a diafelvételek dokumentumnak számítanak.
Székelyhídon jártak a gyermekek iskolába és itt ért bennünket az 1989-es változás. Az újraalakult Érmelléki Egyházmegyének első esperese voltam,ugyanakkor zsinati tag,valamint a Harangszó gyülekezeti lap szerkesztő bizottságának elnöke. 
1996-2000 között a székelyhídi RMDSZ szervezet elnöke, majd 2000-2004, 2008-2012-es ciklusban Bihar Megyei  Tanácsos,RMDSZ frakciójának tagja,a második ciklusban,a  kulturális bizottság elnöke.
Emese leányunk a Kolozsvári Teológiát elvégezve Nagyváradon Királyhágómelléki Egyházkerületben ,katekétikai előadóként szolgált,majd beleszerelmesedve, Siter gyönyörű műemléktemplomába ott folytatták életüket férjével Gavrucza Nagy Lászlóval, aki gitártanár és a Tálentum együttes vezetője, és két gyermekükkel Palkóval és Bencével.
Fiunk Gavrucza Tibor Zsolt az édesanyja foglalkozását követve fogorvos lett, élete párjával Csorján Orsolyával együtt és ikerpárral áldotta meg őket az Úr, Zsomborral és Borókával ,és a nagyváradi szülői házat  örökölték.
A művészettel való kapcsolat búvó patakként követte az életemet attól függően, hogy mennyiben foglaltak le az egyházban és közéletben betöltött teendők. Pl. 1996 és 2004 között alig születtek alkotások templom felújítási munkálatok voltak a fő vonalban.
2003-ben a Tibor Ernő Galériának tagjaként újraéled a művészi tevékenység. 2006-ban egyéni tárlat és falinaptár születik Álmom az Érmellék címen. 2008-banSzámadó Ernő kiadatlan verseiből készül egy válogatás, amelyet az érmelléken készült akvarellek illusztrálnak és a szerkesztés munkája is az enyém. Ekkor megsokasodik a kiállítások száma is, köszönhetően a Hajdúbihar-Bihar Eurorégió Kulturális tevékenységének és a debreceni Kölcsey Kulturális központ és vezetője támogatásának.
2010 nyarán megszületik a 2011-es falinaptár akvarellekből és pasztellekből, amely a hollandiai, belgiumi, magyarországi és romániai kiállításoknak a kísérője, mint egy katalógus.
A 2011. február 20.-ai debreceni nagytemplomi prédikáció és kiállítás megnyitó méltó összefoglalása a hol összekapcsolódó, hol eltávolodó kettős útnak, ahol Banner Zoltán műkritikus tartotta a szakmai értékelést és Vad Zsigmond esperes méltatta az összefonódó lelkipásztori és képzőművészeti tevékenységet.
Úgy érzem, hogy ide kívánkozik mindazoknak a köszöntése és az irántuk való köszönet  akik ezt a tevékenységet indították és támogatták. Elsősorban köszönet édesanyámnak, akinek a szakácskönyve összes üres lapját telerajzoltam és aki végig csendes követője és támogatója volt ennek az útnak. Köszönet Kristófi János tanár úrnak, akinél 4 évig nemcsak festészetet, hanem emberséget is tanulhattam. Jakabovics Miklósnak, akinek a barátsága nagyon sokat segített. Köszönettel tartozom Lukovics Andrásnak, a Kölcsey Közművelődési intézet volt igazgatójának és mindazoknak, akik az ő biztatására Hajdu-Bihar megyében kiállításokat rendeztek a képeimből. Ugyancsak köszönet illeti a Tibor Ernő Galéria vezetőit és tagjait és mindazokat, akik nyitottak voltak a képeim fogadására. Köszönet az egyházaknak ahol kiállítást szerveztek, Debrecen Nagytemplom, Cegléd Nagytemplom, Gyermely és Enying Református Gyülekezete, Esztergomi Bazilika, Kolozsvár Törökvágási gyülekezet, Ottomány és Érmihályfalva,Nagyvárad Rogeriusz református gyülekezzet, ugyanígy köszönettel tartozom Bihar és Érmellék községeinek és vezetőinek a számos meghívásért.
Köszönettel tartozom a megnyitók ünnepi hangulatát emelő művészeknek, barátoknak, Halmos Bélának, Grillus Dánielnek, Gavrucza Nagy Lászlónak és a Tálentum együttesnek, Thurzó Sándornak, és a Varadinum vonósnégyesnek, Kinda Péternek, Trifán Lászlónak, Fekete Katalinnak, S. Német Katalinnak, Bató Ida művésznőnek,Miske László kedves barátomnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése